Kutattam, sok mindent elolvastam, kerestem, átéltem, nagyon sok módszert vizsgálgattam és integrálgattam, kidobtam, levágtam, megszűrtem a mindennapjaimba, amíg eljutottam idáig...az oldalon az írások szekcióban szereplő szemelvények a fantázia szüleményei bármilyen hasonlóság létező és/vagy nem létező személyekhez vagy megtörtént és/vagy meg nem történt eseményekhez az a véletlen műve és/vagy mégsem...

...és most szeretném megosztani veletek mindazt, amit tapasztaltam, bár senki nem kérte...szemezgessetek kedvetekre...

forrás: innen

 …gallyaz le…, gallyazz le rólam minden olyan vadkinövést ami megakadályozza, hogy lombkoronám égig érhessen,  hogy ott terméseim csupaszon széthullva ismét új életnek adhassanak reményt,… de kérlek légy óvatos a fejszéddel, légy óvatos a metsző ollóddal, fűrészeddel, mert akármennyire is nemes célt szolgál tetted mégis csak fájdalmat okoz a szerszámok által mesterségesen kialakítandó forma… tudatlanul, értékes hajtásokat levágva, csak egyszerű fatörzs maradok, gyalulatlan, minden egyedi kis hajtást el veszítve, csak a növényhatározóból, fénykép alapján felismerhetően…vagy tudod mit, inkább ne…,ez az egész egy baromság…hiszen a fa is fáradtan nyög a gyalu alatt, ahogy el-elveszíti lényegének forgácsait,  fájdalmasan tűri ahogy a rostokon keresztül hatol a fúró, majd a szegek akaratlanul is egymáshoz kötik darabjait...míg végül szemet gyönyörködtető bútorrá vagy használati tárggyá válik, valaki örömére, új formában tovább élve… mégse… ne hallgass rám, végy erőt magadon és hagyj meg olyannak amilyen vagyok, a rút és ostoba kinövéseimmel, a gyalulatlan érdes felületemmel, a mohás kérges törzsemmel, az évgyűrűkként kirajzolódó ráncos homlokommal, érett cseresznyeként csillogó szememmel… úgy ahogy vagyok, ahogy először megpillantottál és beleláttál lelkembe…ne félj az évszakok és a természet megoldja helyetted, a haszontalan dolgok ősszel lehullnak, télen az érzéketlen részek elfagynak, letörnek, tavasszal megújulnak, nyáron pedig virágba borulnak…minden évben…

(2015.jan.15)